Tévhit, miszerint használt ruhát csak a szegényebb társadalmi rétegek vásárolnak…
Cáfolhatósága mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Ukrajnában a second handek gyarapodása nagyban összefügg a gazdasági válság fokozott elmélyülésével. Országunk a világ harmadik legnagyobb használt ruha importőre.
Napjainkban olyan nyugat-európai országokból kerülnek be az országba eme árucikkek, mint Anglia, Svájc, Hollandia, Németország, Olaszország, Magyarország. Bár Magyarország az első tíz importőr ország közé tartozik, mégis nagy felvevőpiacot jelent például a kisvárdai Háda lerakat a kárpátaljai magyar viszonteladók számára.
Azonban ne gondoljuk, hogy a használt ruhákkal való kereskedés újdonság.
Már a középkori Európában is megfigyelhető jelenség volt.
A ruhák különböző forrásokból származtak, főként az arisztokrácia és az egyház köreiből kerültek ki mint adományok, vagy a ruhakészítő mesterek silány anyagait hasznosították újra, esetleg zálogházak adtak tovább rajtuk.
Az olaszországi Firenzében volt a legnagyobb felvevőpiac. A használt ruha-kereskedőknek itt külön megnevezése is volt – „rigattiere” (ócskás, zsibárus). A ma is nagy divatdiktátor országból főként lábbeliket és táskákat vásárolnak előszeretettel a kelet-európaiak.
A világ legnagyobb használt ruha exportőre Anglia.
A hatalmas és olcsó választék hátterében az áll, hogy a britek hamar túladnak egy-egy ruhadarabon, szezonálisan vásárolnak, s azok több mint negyedét fel sem veszik, és nem tárolják évekig a szekrényben, mint mi, hogy „jó lesz az még valamire”.
Megunt ruháikat bedobálják a jótékonysági szervezetek használt ruha-gyűjtő konténereibe, elviszik az üzleteibe, vagy azok házhoz jönnek érte. A karitatív szervezetek nem képesek a nagy mennyiségű áru feldolgozására, így esetenként logisztikai cégekkel együttműködve eladják azokat, a befolyt összeget pedig a rászorulók étkeztetésére, vagy más segélyakciókra fordítják. Használt ruha-gyűjtő konténerrel már Ungváron is találkozhatunk.
Az elmúlt egy-két évben a Vöröskereszt Ungvári Városi Szervezete végezte a gyűjtést és a rászorulókhoz való elszállítást.
A helyi nagykereskedések, főként a külföldi használt ruha lerakatokban szortírozott, bezsákolt vagy dobozolt ruházatot hozzák be, de lehetőség van arra is, hogy kiutazva helyben válogassanak. Több használt ruha nagykereskedés hirdeti interneten, webáruházakon keresztül a csomagjait.
A kiskereskedések városokban és falvakban egyaránt hetente egy-két alkalommal frissítik a kínálatot.
Ami a várost illeti – a darabáras termékeket szinte minden esetben vállfán „tálalják” a vevőknek, sokszor árcédulával együtt. A kilóra mért turik némelyikében belevetheti magát a ruhakupacokba a vásárló és tényleg kedve és türelme szerint turkálhat. Az árucsere napján az alacsonyabb: diszkont, vagy „eső áras” kategóriába tartozó termékek ára is jóval magasabb, mint a hét következő napjain, de mégsem éri el a luxus, vagy krém kategória árucsere előtti napi értékesítési árát.
Hogy számokkal is szemléltessem – egy ungvári kg-os turiban, ahol az áru frissítése napján a középkategóriásnak mondható ruhák kg-ja 215 hrivnyába kerül, a csere előtti nap 19 hrivnyáért is hozzájuthatunk mennyiségileg ugyanennyi ruhához.
Míg ugyanez a csökkenő árérték a luxus kategóriájú ruhák esetében 510 hrivnya – 282 hrivnya arányban van jelen. Ezzel ellentétben falun kevésbé elterjedtek a kg-os turik, a napok számával nem csökken a használt áru értéke, de így is olcsóbban hozzá lehet jutni több dologhoz. Természetesen mindenhol az első napokban van a legnagyobb esély rá, hogy a legjobb minőségű és a legkevésbé viselt ruhákra szert tegyünk. A kereslet mennyiségi növekedésével a minőségi jellemzők megváltoztak, a vásárlók már nem elégedettek a hatalmas olcsó árucikkekkel, hanem drágább és kiváló minőségű használt ruhát keresnek.
A használtruha-vásárlók többségét a fiatal korosztály tagjai teszik ki, akik szeretnek stílusos és márkás cuccokban feltűnni. Nagy felvásárlók a kisgyerekes anyukák is, mivel a csecsemők gyors növekedése miatt a gyermekruhák nem használódnak el és a serdülőkori gyerekholmik üzleti, vagy piaci megvásárlása is eléggé veszteséges.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy néhány pasi is le tudja vetkőzni szégyenérzetét és szívesen válogat a márkás holmik között, de ha nem is teszik be a lábukat a turkálóba, akkor a párjuk által hazavitt ingeket és sportmezeket előszeretettel hordják.
Vannak, akik szerint ciki a turiba járás, ízléstelennek és néha egészségtelennek is tartják mások levett holmijait viselni. De ha belegondolsz, egy plázában vagy üzletben vásárolt ruhánál is lutri, hogy te leszel az első, aki magára ölti azt.
Valljuk be, a second hand-nél olcsóbban csak akkor juthatunk egy Nike, Under Armour sportcucchoz, egy Tally Weijl divatos női ruhához vagy például egy Vagabond cipőhöz, ha azt ajándékba kapjuk.
Ezek a márkák vagy jelen sincsenek Kárpátalján, vagy az itteni élet színvonalhoz képest horribilis áruk van.
A másik véglethez tartoznak a megrögzött turizók, akik képesek sorban állni, vagy „hajba is kapni” az új áru érkezésekor és rendszerint egy-két táska ruhát visznek haza. Hogy te melyik kategóriába tartozol, azt csak úgy derítheted ki, ha legalább egyszer benézel egy ilyen használt ruha-kereskedésbe, és ha szerencséd van, talán még egy kis „mosott pénz” is a markodat ütheti valamelyik ruhazsebből.”
Bimba Brigitta
Kárpáti Igaz Szó médiatanfolyam résztvevője
