Az ujjon viselt ékszer ősidők óta létező tradicionális szimbóluma a férfi és nő között kötött szövetségnek.
Magyarországon a szerelmi gyűrűk napjainkban ismeretes ajándékozási, viselési szokásainak története a XIX. század elejéig nyúlik vissza. A XVIII. században folyamatosan szorították ki az ékszerfélék a korábban szokásos jegyajándékokat, például az akkoriban oly jellemző jegykendőt.
A XX. században egyre gyakrabban a lánynak adott ajándék gyűrűk lettek az érzelmek kifejezői. Ezek anyaga általában ezüst volt, szív formájú fejjel, vagy három középen nagyobb kővel ékesítve. Egy lány több ajándék gyűrűt kaphatott és viselhetett egyszerre, akár más-más udvarlótól is. Továbbiakban ezeket cserélte fel a legkomolyabb udvarló rangosabb arany gyűrűje. Őket már „elgyűrűzött” lányoknak nevezték.
Az esküvőgyűrű kizárólag a templomi házasságkötés, szertartás kelléke volt, kifejezetten a házas állapot jele. Idővel az esküvőgyűrű jelentősége annyira megnőtt, hogy az eljegyzés szereplőjévé is ő vált.
A jegygyűrű viselése tehát már a házasságkötés előtt a házasságra való elígérkezés jele is lett.
A XIX.-XX. század fordulóján ez a következőképpen volt jellemző: előbb a vőlegény vitt gyűrűt a menyasszonynak, ő még viszonzásul kendőt kapott, majd mindketten vettek egymásnak egyet vagy mindkettőt a vőlegény vásárolta.
Olyan változat is ismeretes, hogy a menyasszony két gyűrűt kapott, a jegygyűrű mellé egy díszgyűrűt, kísérőgyűrűt is, de a vőlegénynek nem volt gyűrűje..
A végső, kiteljesedett változatban a férfi három gyűrűt vásárol: kettőt a nőnek, egyet magának. Manapság is ez a gyakorlat, ötvöződve az újvilági tradícióval, miszerint a vőlegény egy szép egyköves (szoliter) gyűrűvel, mely többnyire kisebb nagyobb briliánst tartalmaz, eljegyzi párját.
Ez a mátkagyűrű, az eljegyzési gyűrű. Majd az esküvői ceremóniára közös ízléssel választanak egy pár karikagyűrűt. Egyébként a XX. században vált a szerelmi zálog sima karikává. Divattá vált a német területekről származó belülre vésett szöveg, mely az üzenet intimitását jelzi. Napjainkban rendszerint a szeretett neve vagy beceneve és a házasságkötés dátuma kerül a gyűrű belsejébe, ritkább esetben egészen személyes apró üzenetecskék.
A kéz ujjain való viselés rendjéről:
A korábbi évszázadok alatt mindegyik ujjhoz más-más gyakorlati és eszmei tartalmat kapcsoltak. Minden ujjat más-más tisztább vagy piszkosabb tevékenységekre tartottak fenn, nyilvánvalóan az akkori, a XXI. századitól teljesen eltérő tisztálkodási szokások végett. A negyedik ujj volt a gyűrűviselő ujj. A negyedik ujjal ellentétben a harmadik ujjon nem volt szabad gyűrűt viselni, mert az a „trágár, tisztátalan és megvetett” ujj volt. Aki ezen az ujján gyűrűt viselt, azt ipart űző nőszemélynek titulálta a köztudat.
Visszatérve a gyűrűsujjra a római, görög ókori kultúrákból származik az a később anatómiailag megdöntött, de mégis egészen a XX. századig fennmaradt hagyomány, hogy a bal kéz negyedik ujjából közvetlenül a szívhez vezet egy ér, ezért ez az ujj kiváltképp alkalmas a szeretettel, szerelemmel kapcsolatos gyűrű viselésére. A reneszánszból származnak bizonyos asztrológiai hozzárendelések, miszerint a negyedik ujj a Nap, Apolló köréhez tartozik, amely sok derűt és pozitív vonást tartalmaz.
Napjainkban, a karikagyűrűs jegyben járáskor a bal kézen viselt gyűrűk a frigy alkalmával átkerülnek a jobb kéz negyedik ujjára, és a továbbiakban ez az ujjunk ékeskedik érzelmeink, életre szóló választásunk tárgyi megfogalmazójával, a jegygyűrűvel. A múlt rendszer választék nélküli karikagyűrű kínálatát mára egy igazán gazdag kínálat váltotta fel. Megjelentek a szebbnél szebb fehéraranyba foglalt briliáns mátkagyűrűk, izgalmas formavilágú, változatos színű, friss európai divatot mutató karikagyűrű különlegességek.
Azonban mindezek elolvasása után szeretnénk a figyelmet felhívni arra, hogy a tradíciók elegendő, ha néha csak iránymutatással szolgálnak számunkra. Ezeket a különböző néphiteken, hiedelmeken nyugvó viselési szokásokat mára felváltotta a praktikum, az érzelmi, a kultúrális és az esztétikai sokszínűség. Mi azt szoktuk tanácsolni a viseléssel kapcsolatban, hogy azon a kézen viseljék karikagyűrűiket, amelyiken kényelmesnek, praktikusnak gondolják.
